Néhány évvel ezelőtt alkalmam volt betekintést nyerni egy németországi óvodába, aminek tapasztalatait most megosztom kedves olvasóimmal. Gyakran töprengtem azon intézménypszichológusként, hogy vajon milyen lehet egy ideális óvoda, így kapva kaptam az alkalmon, amikor lehetőségem lett látogatást tenni egy magasan fejlett társadalom alapítványi óvodájába. Ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki tehet bármit is az óvodák színvonalának javításáért.
Az óvoda másodlagos szocializációs közeg, ahol nem csupán gyerekmegőrzés történik, mint ahogy azt sok szülő gondolja. Ebben a csoportos közegben megtanulják a gyerekek, hogy hogyan szokás viselkedni a különféle helyzetekben, biztosítva ezáltal a későbbi sikeres beilleszkedés lehetőségét. Az egyes helyzetek által szociális készségeik és fizikai képességeik fejlődnek. A felnőtt társadalmunk minősége és jövője másodsorban az óvodai és iskolai nevelésen dől el, ezért lényeges a kiváló szakemberi és anyagi erőforrás biztosítása ezen intézményeknek. Ez egy hosszú távú befektetés, ami többszörösen megtérül és egy nemzet sorsát határozza meg.
Az óvoda területére lépve semmi szokatlant nem tapasztal az ember, átlagos óvodának tűnik az épületével és az udvarával. Azonban ahogy egyre jobban szemügyre veszi az ember az óvodai történéseket, a különbség egy átlagos óvodához képest ordító. Az épületbe belépve nagy szeretettel fogad az intézményvezető, akinek német kollégám bemutat és elmondja látogatásom okát, majd engedélyt kapok az óvoda teljes megismerésére.
Az óvoda területén férfi óvodapedagógusok és helperek is megtalálhatók. Mondanom sem kell, hogy mennyire fontos a férfi modell a gyerekeknek egy ilyen szocializációs közegben. Rögtön bevillant, hogy mennyire imádták a gyerekek a férfi jelenlétet az óvodában, ahol korábban dolgoztam. Kár, hogy ez a pálya teljesen elnőiesedett a legtöbb országban. A helperek fiatal felnőtt korban lévő segítők, akik tanulmányaik során itt töltik gyakorlatukat. Vidámak, tele lelkesedéssel és energiával. Büszkén mutatják meg az óvoda konyháját, ahol helyben főz egy szakács. Korábban hozatták az ételt, de pályáztak, és sikerült létrehozni egy olyan konyhát, ahol a gyermekek kiváló minőségű, helyben készült ételeket ehetnek. Elérkeztünk a második jó ponthoz. A kiváló táplálék rendkívül fontos a fejlődésben lévő gyerekeknek. Mellesleg megtaníthatjuk nekik a különféle zöldségeket, gyümölcsöket stb. és az azokból készített ételeket. Hogy miért említem ezt? Azért, mert a legtöbb óvodában előre elkészített, gyenge minőségű ételeket szolgálnak fel, amit gyakran még az óvodapedagógusok sem esznek meg.
Beljebb kerülve szembetűnik, hogy az épület belsejében a helyiségek sugarasan vannak elrendezve. Tehát középen van egy nagyobb terület, amiből nyílnak a szobák, játszó helyiség, tornaterem, gyereklabor stb. Vannak előre meghatározott közös programjaik a nap során és szabadfoglalkozás, ahol a gyerekek hatalmas önállóságról tesznek tanúbizonyságot. Összehasonlításként egy átlagos óvodában a történések a következők. Előre eltervezett programok; közös torna, közös udvari játék, közös benti foglalkozás. Mindent utasításra kell csinálni, tehát megmondja a pedagógus, hogy mikor mit és hol csinálhatnak a gyerekek. Ezzel szemben ezek a gyerekek szabadon járnak-kelnek a szabadfoglalkozás idejében az óvodában. Egyesek a tornateremben játszanak, mások az udvaron szaladgálnak, mások a közös játszó szobában játszanak stb. Elérkezünk az egyik csoportba, ahol rögtön megismerkedünk az óvoda újításával! Közben bejön egy 4 éves gyerek, aki tölt magának egy pohár vizet egy óriás kancsóból, majd miután ivott, odamegy egy táblához, bejelöli, hogy hová megy játszani és távozik. A gyerekek felelősek és önállóak. De mi is az a jelölő tábla? Egy olyan eszköz, ami minden szobában megtalálható. Az óvoda összes helyiségét tartalmazza, valamint az összes gyerek fényképét csipeszen. A gyerek megtanítható arra, hogy használja. Így elég csak egy pillantás a táblára és a pedagógus tudja, hogy hol van a gyerek az óvodán belül. Felügyelet? Vannak szabályok. Például minimum kettő gyerek kell, hogy legyen egy helyiségben. Az udvaron minimum három, és 10 fő felett kötelező a pedagógusnak is kint lenni velük. Természetesen a gyerekek hamar megtanulták összeszervezni maguknak a társakat a helyekre. Működik a rendszer? Igen, kapom a választ, már két éve működik kiválóan. A gyerek sok mindenre megtanítható, csak szeretni és nevelni kell. Ez mindig is így volt. Csak bizonyos helyeken nem emlékeznek erre.
Az óvodás évek vége felé játékos iskolai felkészítésben részesülnek a gyerekek, valamint komplett fénykép albumot kapnak a legjobb történésekkel emlékbe. Belenézve egy ilyen albumba nyilvánvalóvá válik a gyerekközpontú nevelői attitűd. Nem a gyerek van az óvodáért, hanem fordítva.
Különbséget kell tennünk az egy és kétpetéjű ikrek között, mert az egypetéjű ikrek DNS állománya azonos. Az örökletességnek a fizikai tulajdonságok, a testi felépítés, az alkat, és az alaphangulat kialakulásában van kiemelkedő szerepe, ami közvetett módon érvényesül. A személyiség kialakulásában tehát az örökölt anyag és az egyes életszakaszokban kapott környezeti hatások kölcsönhatása alakítja ki a személyiséget. Különbséget kell tennünk abban is, hogy az ikrek ugyanabban a környezetben szocializálódtak e vagy sem. Léteznek olyan ikrek, akiket korán elválasztottak egymástól, és teljesen eltérő kultúrában szocializálódtak. Érdekes módon ilyenkor is bizonyos szokások, viselkedések teljesen szinkronban voltak egymással. Úgy tűnik tehát, hogy az azonos DNS állomány egy olyan alapot biztosít, mely az egyes szokásokat, viselkedéseket azonossá teszi, függetlenül a környezeti hatásoktól. Valószínűleg ez csak az azonosan fejlett kultúrákban jelenik meg, de erre nincs bizonyíték.